PÉNTEK 13...ÉJFÉL

A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után!
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!
Péntek 13......éjfél......
A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után!
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!
Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablaka előtt,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta! Először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakán a vércseppeket felsikitott az álmából!

Szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült! Ekkor megint szörnyű sikitás  ami most a húga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50 éves férfi,és a szemei tűzben forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!!
A lány ismét sikítva ébredt fel! Megint sírt-sírt és megesküdött, hogy soha többé nem fog horror filmet nézni!
Aztán hallott valami éles zajt, és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál  ,de ott meg is állt az ablak előtt!
Sikítva szaladt ki a szobájából, szólni a többieknek ......
Apja ott feküdt a nappaliban, fej nélkül elvérezve, az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés, ütés és karmolás nyomok! s félrenézve ekkor megpillantotta a húgát is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón!
A lány azt  hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratot olvasta:           TE VAGY A KÖVETKEZŐ!!
Miután már akármennyire csipkedte magát és pofozgatta, hogy ébredjen már fel, egy hörgő hangot hallott maga mögött!   Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azóta mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......  

 

 

 

,,Még régen, egy férfi a kocsmában azt híresztelte, hogy ő nagyon bátor, semmitől sem fél. A kocsmáros úr azt mondta, hogy ha tényleg annyira bátor, menjen ki éjszaka a temetőbe, és az egyik sírról szedje le a keresztfát, és vigye el a kocsmába. Minden így történt felhúzta a keresztfát, és el is vitte, megmutatta a többieknek. Az emberek azt mondták , vigye is vissza. Ismét kiment a temetőbe, a sírhoz odament. Az akkori emberek mindig egy köténykét viseltek. A sírnál, a keresztfa lukjára (ahogyan lehajolt a férfi), ráterült a kötényke. Ezt nem vette észre. Már bele akarta nyomni a keresztfát, csakhogy a köténykét is húzta. A férfi    Tehát a férfi azt hitte, hogy az eltemetett hulla húzza le a sírba. Annyira megijedt, hogy ott rögtön szívinfarktust kapott.......

 

 

Voltatok már éjszaka temetőbe? Ugye nem sokan.Azok tették jól akik elkerülték a sötét látogatást.Néhányan úgy döntöttek, kimennek a temetőbe pontban éjfélkor. Ott sétálgattak a sírok köztt, minden nyugodt volt és csendes. Csak néha egy-egy kutya vonyított bele az éjszakába. De hirtelen olyan korom sötét lett a temető mindha fekete kendőt terítettek volna le rá.Már a holdat meg  a csillagokat sem lehetett látni. A mécsesek és gyertyák is kialudtak. A srácok nagyon megijedtek, rögtön haza akartak menni. Ahogy a temető kapujához rohantak, észrevették, hogy a régi gondozatlan sírokból, oszlásnak indult hullák másznak elő. A szemük vérben forgott, fogaik rohadak és hegyesek voltak. Tele emberi hússal. Hörgő hangokat adtak ki. Rengetegen voltak, legalább 200-an. A fiatalok felé indultak. A gyerekek, sikoltozva szaladtak az élőhalottak elől. De hiába, mindegyiket elkapták. Kivéve egyett. Aki nekem elmesélte. A többieket a szó szóros értelmében a szörnyek cafatokra tépték és megették. Az egyik még élt mikor a gonosz élőhalott hatalmas fogaival kiharapott belőle egy nagy darab húst. Pont a hasából, a belei csak úgy lógtak a semmibe. A többiekre is ez a sors várt. Aki nekem elmesélte ezt a történetett. Azóta nos meghallt. Felkötötte magát. A halottakat másnap délután találták meg, jobban mondva csak a maradványaikat. Belek, vér, csonthalom, haj, stb. A Sírok pedig háborítatlanul voltak eredeti helyükön.

 

-PARTY

Az egyik barátnőm Hallowen-kor kerti-partyt rendezett.Aznap nagy vihar volt,ezért aházban kellett megtartani.Bement mindenki és mikor bekapcsoltuk a zenét egy pár cola után a barátnőm behívott a szobájába hogy megbeszéljük mivel ijesztjük meg a többieket.De amint kimondta azt a szót hogy sikoltozni akkor a pincéből sikoltozást hallottunk én rettenetesen megijedtem de a barátnőm azt mondta csak a srácok ijesztgetnek.Ez talán egy kicsit megnyugtatott de nem teljesen.aztán elő vette a szekrényéből a tavalyi farsangon nyert sikoly jelmezt.Nem volt túl ijesztő.Azt akarta hogy a hátsó ajtón a jelmezben szaladjak ki és csengessek be.Így is tettem.Becsengettem és egy véres arcú öreg asszony nyitotta ki az ajtót.ÍGY KEZDŐDÖTT MINDEN!A házban mindenki sikoltozott és a pincébe menekültünk.Mikor leértünk a pincébe elment az áram! Vak sötét volt, féltünk. aztán az egyik fiú felment majd fej nélkül lökték vissza a pincébe.!Én voltam az egyetlen túlélő !!!!!

 

Csak másnap reggel találtak rám a többiek nyom nélkül eltüntek ,de azt a sok vért soha nem tudom elfelejteni !!!!

 

 

 Mary alig volt 6 éves, amikor meghalt az édesanyja, szinte fel sem fogta. Mindenki azt mondta neki," a mamád csak elköltözött". Így akarták megvédeni a fájdalomtól, amit akkor még nem bírt volna elviselni.
Későn volt a temetés, ők meg előbb odaértek, mint a ravatalozás kezdődött. Mary csak szorongatta a sötétbarna plüss macit, amit hozott magával, s bámulta a sírokat. Olvasni nem tudott még, így csak a képeket nézegette, s elkeveredett rokonai mellől.
Csak sétálgatott a sírok között, meg-megállva, mígnem elért a ravatalozóig. A súlyos ajtó nyitva állt, kintre világosságot engedve. Ő maga megállt az ajtóban, s nézte a szertartást. Pár feketébe öltözött embert látott imádkozni, az oltárnál egy nyitott koporsót. Nem látta ki volt benne, viszont kíváncsi természet volt, ezért halkan, tétova léptekkel, kicsit félve a koporsóhoz sétált. Lépteinek nem volt zaja, csak az imák mormolását és halk zokogást lehetett hallani.
Mary lábujjhegyre állva a koporsóba nézett, ahol egy fiatal lány feküdt. Mintha csak aludt volna, oly békés volt arca. de mintha még álmában is sírt volna. Szeme sarkában ott csillogott egy könnycsepp. A kislány megsajnálta a lányt, ezért plüss állatát a lány karja mellé tette, s ekkor vette észre a csuklóján az összevarrt sebeket.
- Megkapod a macim, hogy ne kelljen egyedül aludnod-, suttogta, majd megsimogatta a halott hollófekete haját és amilyen hangtalanul jött, úgy is ment. Még az ajtóból visszaintegetett, de akkor már az aggódó apja is megtalálta és gyorsan elvitte onnan.
- Apu! Miért sír itt mindenki?- kérdezte pár pillanat múlva, amikor már a kocsi felé közeledtek.
- Mary! nekik is hiányzik a mamájuk - válaszolta halkan az apa, könnyeivel küszködve.
- Nem apu! Nem ők! Hanem a temetőkertből. Ahol a nagy köveken kis fényképek vannak ahol az emberek alszanak. Miért?- kérdezte - félnek egyedül?
Az apa nem válaszolt semmit, csak magához szorította egyetlen kislányát és zokogott
Még most is hallani vélte apja zokogását, 12 év távlatában s arra a megválaszolatlan kérdésre: Miért sírnak az alvó emberek a temetőben?" ott ült egy fa alatt, szakadt ruháiban, a zuhogó esőben, s egyre csak a sírkövet bámulta annak a lánynak a sírkövét, akinek akkor a mackóját adta.
- Te legalább nem vagy egyedül?- suttogta - de mellém ki fog tenni?- kérdezte, most már zokogva, s karjaira nézett. Ruhája csupa vér volt, minek már az eső nagy részét lemosta. Csuklóján ezernyi mély vágás, mint amit a lánynak a kezén látott akkor.
Őrültnek hitte magát. Olyan embereket látott kik rég meghaltak. Szellemeket, kiknek valósnak látott. senki más csak ő. Félt, rettegett, egész életen át minden éjjelen, amikor az ágya mellett álltak anyák, kik meghaltak, mikor gyermekük megszületett, halott gyermekek, kik nem tudtak megszületni s ő csak sírdogált éjjeleken át míg ők csak nézték, fájdalmas és irigylő tekintettel, hogy ő még élhet őt még szerethetik, s ő is szerethet még attól a naptól kezdve, minden nap, rettegésben élt. Egy személytől nem félt, akinek akkor odaadta legjobb barátját. Ő most is ott ült vele szemben, s nézte, mit tesz, de nem adta jelét, sem a rosszallásnak, sem a helyeslésnek.
Mikor Mary már alig élt, mégis megtörte az örök csendet:
- Szeresd a magányt, tanulj meg szenvedni, s akkor el tudod viselni az örök csendet, mi körülvesz-, suttogta, s nyújtotta feléje a mackót, amit még ő adott neki. Összevarrt csuklójából még mindig szivárgott a vér mitől már a medve is vörös volt...

 

 

 

Oldal: rémtörténetek 3.
Rémtörténetek - © 2008 - 2024 - remsztorikszellemek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat